A nitrometán csupán egy a “nitroparafinok” nevû kémiai anyagok családjából. A nitrometán testvérei még a nitroetán és az 1-nitropropán és a 2-nitropropán.


Nitroetánt csupán kis mennyiségben használhatunk sikeresen (azoknál a nagy versenymotoroknál, amelyek üzemanyaga általában tiszta nitrometán, gyakran alkalmaznak nitroetánt kis mennyiségben, hogy elkerüljék a robbanást forró, párás idõben). Egykoron a nitroetán a nitrometán árának fele volt, ma azonban szinte ugyanannyiba kerülnek, aminek következtében nem éri meg a bajlódás a minimális megtakarításért.

A nitropropánok egyike sem használható modellüzemanyaggal (érdekességként megjegyzendõ, hogy a nitrometán is propánból készül...).

Az egyetlen (megbízható) alternatíva tehát a nitrometán. Nos igen, nitrometán = motorteljesítmény. Vannak azonban feltételek és összefüggések. Elõször is: nem növeli a teljesítményt csupán azért, mert egy „forró” kémiai anyag. Egyáltalán nem. Ez meglepetés lehet sok olvasónak, de az üzemanyag fõ összetevõjeként használt metanol (metilalkohol) a leggyúlékonyabb anyag, méghozzá közel kétszer olyan gyúlékony, mint a nitrometán.

Szóval akkor hogyan növeli a teljesítményt? Mint ismeretes, a folyékony üzemanyagunk mellett egy másik “üzemanyagot” is igénybe veszünk a használat során, amely nélkül a folyékony rész mit sem érne. Ez nem más, mint az oxigén.
A belsõégésû motorunk karburátora felelõs azért, hogy az “izzóüzemanyagunkat” levegõvel (és a benne lévõ oxigénnel) keverve elõkészítse a motor számára. A porlasztáshoz használt levegõ-üzemanyag keverék aránya más és más az egyes motortípusoknál. Csak növeljük a szükséges üzemanyagmennyiséget, amit már nem tudunk megfelelõ mennyiségû oxigénnel keverni, és a motorunk megáll.

Ha tehát megnövelhetnénk a folyékony üzemanyagunk mennyiségét anélkül, hogy biztosítanánk a megnövekedett “levegõszükségletet”, teljesítménynövekedést érhetnénk el. Nos, ez kivitelezhetõ. Egy belsõégésû motor ugyanis két és félszer több nitrometánt képes elégetni azonos térfogatú levegõben, mint metanolt. Ez tehát teljesítménynövekedést jelent, a dolog valóban ennyire egyszerû.

Mégis, néhány tényezõt figyelembe kell vennünk. A mindennapi sportrepüléseink során bátran használhatunk 5%-tól 15% nitrometánt tartalmazõ üzemanyagot, bár egy trainer vagy egy Cub-szerû gép esetében valószínûleg nincs értelme 5%-nál több nitrot használni. Ha keveseljük motorunk teljesítményét, ugorjunk 10 vagy akár 15%-ra. Ennél magasabb nitrotartalom nem ajánlott (bár nem árt, használni sem használ).


A nitro hatása nem csak a teljesítménynövekedésben mutatkozik; alkalmazásával alacsonyabb fordulatszámú és stabilabb alapjáratot állíthatunk be motorunkon. Egy egyszerû módszer annak eldöntésére, hogy szükségünk lehet-e (még több) nitróra a következõ (feltételezve, hogy az izzítógyertyánk jó állapotban van):
Indítsuk be a motort, járassuk pár másodpercig, hogy felmelegedhessen, majd a gázkart mozgassuk alapjárati állásba. Ekkor vegyük le a gyertyaizzítónkat a gyertyáról, és figyeljünk a fordulatszámra. Ha az alapjárati fordulatszám csökken, növeljük a nitrotartalmat 5%-al. Ha az izzító eltávolítása után az alapjárati fordulatszám változatlan (stabil) marad, a nitromennyiségünk elegendõ.

A fentiekbõl a nitrot igen jó színben tüntettük fel (hatása valóban áldásos), azonban nem árt tudnunk, hogy a leggyakoribb tévhit, amely szerint egy kis nitro hozzáadásával azonnali és jelentõs teljesítménynövekedést érünk el, nem igaz. Valójában minden hozzáadott 5% nitrotartalommal 100rpm statikus (földön mért) fordulatszámnövekedés észlelhetõ. A levegõben a fordulatszámnövekedés valamivel jelentõsebb (kisebb terhelés), és az alapjárat is stabilabb lesz, de nagy csodát ne várjunk.
A legegyszerûbb szabály a következõ: ha a modellünk jól teljesít, de „valami hiányzik”, növeljük a nitrotartalmat 5%-kal. Ha ez sem hozza meg a várt teljesítménynövekedést, akkor egy nagyobb motorra van szükségünk, nem pedig több nitrora.

A nitrotartalom növelésével a kompressziót is növeljük, és ha ezáltal túllépjük a motor optimális kompresszió-szintjét, akkor a teljesítménynövekedés helyett csökkenést fogunk észlelni, valamint a motorunk kevésbé lesz “felhasználóbarát”. Ez a jelenség azonban csak 15-20% fölött észlelhetõ, tehát a korábban említett határok között a nitro biztonsággal használható (ne feledjük, hogy minden motortípus más és más).

Sok helyen olvasható a kérdés, miszerint a nitro valóban hûti-e a motort. A válasz nem, sõt használatával a motorunk magasabb hõmérsékleten üzemel majd, azonban ez a pár százalékos hõmérsékletnövekedés elhanyagolható hatású, és nem ártalmas.

Egy gyakran hangoztatott negatív álláspont a nitroval szemben, hogy maró hatású, és a motorok korrózióját okozza. Valójában a nitrometán nem mar, és a gyártói is tagadják, hogy megtámadná a motorunkat. Ettõl függetlenül találkozhatunk olyan modellezõvel, aki meggyõzõdéssel állítja, hogy rendszeres használat után az égéstérben a nitro negatív nyomaira bukkant.
A teljesség kedvéért íme a nitro égésekor végbemenõ reakció:

4CH3NO2 +3O2 -> 4CO2 + 6H2O + 2N2

Az égés végeredményeként tehát szén-dioxid, nitrogén, és víz keletkezik. A vízben lévõ oxigén valóban idézhet elõ rozsdásodást az égéskamrában, azonban kapaszkodjunk meg: a metilalkohol égése során is keletkezik ebbõl az õsi anyagból.

Két megoldás: vállaljuk a minimális kockázatot, és ezzel valamelyest (mennyivel vajon?) lerövidítjük motorunk élettartamát, vagy félretesszük a nitrot és az általa ajánlott elõnyöket, és “tiszta” alkohol-olaj keverékkel repülünk. A döntést nehéz esetben megkönnyítheti egy feldobott érme. Tapasztalatom szerint azonban sok modellezõnél ritka, hogy jó öreg motorját idõs korára és a mögötte álló sok-sok használati órára való tekintettel selejtez le, nem pedig egy ostoba hiba következtében bekövetkezett becsapódás vet véget örökre a mûködésének.

A nitro egyetlen hibája az ára, ami kissé borsossá teheti az üzemanyagunkat. Ezt még tetézi, hogy “mûködési elvébõl kifolyólag” a motor fogyasztását is növeli.

A kérdés tehát adott: nitro vagy nem nitro? Mindenki próbálja ki, és döntsön késõbb.

Szerzõ: Süli Balázs   Forrás: www.rcmodell.hu